Ifjú titán koromban írtam néhány kalandregényt Nadin Way álnéven. Ezek közül kettő megjelent nyomtatott formában is, de a könyvterjesztés szövevényes hálójában felakadt(am). Mint ahogyan sok ember itt magyarországon, megfelelő kapcsolatok, és gazdag nagybácsi hiányában karrierem már a küszöbnél megrekedt. Bárki-bármit is mondjon, én örülök hogy életem öt regénnyel gazdagodott, s bízom benne, hogy majdan egyszer újra homlokon csókol a múzsa. Egyelőre azzal is beérem, ha NEKED mosolyt csalhatok az arcodra! Ha tettszett, amit itt olvastál, kérlek ajánld ezt az oldalt barátaidnak is! Köszönöm!

Nadin Way: Drágám, add a lelkemet részlet

Az öreg megrögzött fickó. Fejébe vette, ha törik, ha szakad, az életét arra áldozza, hogy lélekcserét hajtson végre két emberen.

Már tizedik éve szövögeti elméleteit, s kifejlesztett egy „lélekmentő” szerkezetet, amit naponta új alkatrészekkel bővítgetett. Manapság, mivel reklámkampányt folytat kutatói munkája finanszírozása érdekében, talán még görcsösebben, elszántabban próbálja megoldani e súlyos problémát. Legutóbb azt találta ki, hogy Kyara legyen a kísérleti alanya, aki az egészet három nyomós okból vállalta el.

Legalább kilép a megszokott kerékvágásból.

Elég jól megfizeti a pluszmunkát.

Amióta neki dolgozik, még egy kísérlete sem sikerült, így nem veszíthet sokat.

   Mivel Lambert már fél órája lázasan bütykölte a különös szerkentyűt, Kyara telefonon pizzát rendelt.

- Azt hiszem, elkészültem végre. Nagy nap lesz ez a mai. Még elugrom néhány papírért, azután ha visszajövök, kipróbáljuk. Rendben? – viharzott ki lázasan a prof.

- Menjen csak nyugodtan! – mosolygott kárörvendőn Kyara, és lefőzött egy nagy adag feketét. Ráfér, ha rájön az újabb kudarcra. Kicsit azért sajnálta, amiért sorozatosan negatív hatások érik, de hát igazán beláthatná, ilyen lélekmentés nem létezik. Nem lehet az emberek lelkét csak úgy cserélgetni.

   Mire lefőtt a kávé, főnöke is visszaért, majd beljebb invitálta a laborba.

- Üljön le ide! – mutatott a „lélekmentő” szerkezet előtti székre. Kyara szó nélkül engedelmeskedett, de feltűnt neki, hogy ezúttal nem a megszokott kerékvágás szerint mennek a dolgok.

- Nem tesz rám elektródákat? Semmi bizgere, semmi extravagáns dolog?

- Rájöttem a lényegre, ami már tíz kerek éve itt volt az orrom előtt, csak nem vettem észre. A lélek önmagában láthatatlan, légnemű dolog. Tehát, nem kellenek elektródák, hisz azokkal csak a testet érzékelem, de a lelket nem, érti? Csak mi ketten vagyunk a szobában... Érti?

- Nem igazán…

- Nem baj. Az a lényeg, hogy működik végre!

 Iménti fantazmagóriája egészen új vágányba terelte eddigi elméleteit, de nem hangzottak rosszul. Megnyomta a bekapcsoló gombot, de nem történt semmi.

  Néhány döbbent pillanatig csak néztek egymásra értetlenül, ám ekkor sejtelmesen felkiáltott.

- Tudom már, mi hiányzik! – rohant ki a laborból az öreg.

   Odakint kopogás törte meg a csendet.

- Bújj be! – szólt ki a nő, de nem mert elmozdulni a helyéről, nehogy Lambert őt okolja majd, hogy az elmozdulása miatt hiúsult meg a kísérlet. Jóképű férfi nyitott be, hatalmas dobozzal a kezében.

- A pizzát hoztam. Hová tehetem?

- Hozza be. Azonnal jön a főnököm, és kifizeti.

A férfi beljebb lépett, letette a dobozt az ajtó melletti asztalra. Közben alaposan szemügyre vette Kyarát. Szexis volt a külseje, sötétbarna göndör haja épp a zsánere volt.

- Val vagyok. – csillant fel a férfi szeme.

- Kyara. – mosolygott szerényen, ám ekkor a „lélekmentő” szerkezet pityegni kezdett, s a benne lévő folyadék fortyogott, cuppogott, fröcskölt. Kyara rémült tekintetét látva Val bizonytalanul megszólalt.

- Mi ez az izé?

- A főnököm kísérletezik rajta.

- Ja, akkor jó. – nyugodott meg kissé. – De ugye nem robban fel?

- Dehogy! Mindig így szokott csinálni. – vigyorgott kínosan, ideges pillantásokat vetve a „lélekmentő” felé. Vajon hol lehet ilyenkor a professzor?

   Mint derült égből a villámcsapás, megrezzent alattuk a padló. A kapcsolók füstölögve kiégtek, s a szerkezet hatalmas durranással felrobbant.

   Füstfelhő borította el a labort.

Val, mikor magához tért, kinyitotta a szemeit. Nem értette mi történt vele, de azt világosan ki tudta venni, hogy kórházi szobaágyon fekszik, s felette fiatal ápolónő hajladozik. Nőies domborulatait alaposan szemügyre vette.

- Jó reggelt! – mosolygott rá a nő, s lázmérőt nyomott Val szájába.

   A következő pillanatban fehérköpenyes orvos jelent meg a szobaajtóban. Különösebb szófecsérlés nélkül leakasztotta ágya végéből a kórlapját, majd a fejét csóválva megszólalt.

- Nincs szervi elváltozása. Nem tartom szükségesnek a további kórházi ellátását. – valamit kanyarintott a kórlapra, visszaakasztotta a helyére, majd kisietett a szobából.

   Val még jóformán fel sem ocsúdhatott, mire a nővér kikapta szájából a hőmérőt.

- Van egy kis hőemelkedése. Na forduljon meg, nyomunk fel egy kúpocskát… – mosolygott ismét, mint akit élvezettel tölt el a dolog. Val ahelyett, hogy megfordult volna, kéjencként magára rántotta a nővért, és alaposan megvizslantotta tenyereivel.

- Maga… maga… - kapkodott levegő után a nő, kitépte magát Val karmaiból, azután ájuldozva elhagyta a szobát.

- Na jól kifogtam, ez a spiné is leszbikus. – vihogta el magát Val, de ebben a pillanatban elállt a lélegzete. Mintha női hangon szólalt volna meg. Hírtelen felindulásból felült, s régi szokásához hűen álmosan megvakarta mellkasát.

   Újabb döbbenet. Eltűnt a szőrzete.

   Ijedten nézett le. Majdnem elájult.

   Időközben két formás melle nőtt.

- Úristen! – markolta meg őket, hátha csak rossz álom, de nem. Mindkettő valódi volt. Kipattant az ágyból, és lehajolva belesett a hálóinge alá.

- Mindjárt berosálok! Valami barom nővé operált! – ordította el magát, s pánikszerűen kirohant a szobából.

- Nő lettem! Úristen, nő lettem! – tombolt a folyosón, és eszeveszetten rohangált, hogy ráleljen egy férfimosdóra. Midőn rátalált, berontott rajta.

   Két fazon őgyelgett a tükrök előtt. Épp a prosztatabántalmakról diskuráltak, mikor megjelent köztük a nő, aki rátapadt a tükörre, és elvisította magát.

- Nő lettem! Én, Val Hauser, nő lettem. Micsoda formás dudáim vannak. He! – fogdosta újdonsült melleit, mire a két férfi közelebb húzódott.

- Figyelitek micsoda popsim lett? Öregem, nézzétek, micsoda formák! - emelte fel hálóingét, mire az egyik manus már nem bírta visszafogni magát. Az említett testrészt mustra alá véve jól belemarkolt Val fenekébe.

- Hé-hé-hé! – hátrált Val ledöbbenve. – Te buzi vagy, vagy mi?! Én is férfi vagyok, csak valami barom nővé operált! Hé! Nem érted? Engedd el a dudáimat! – ordítozott, s kétségbeesésében akkorát sózott a férfi szemei közé, hogy az nekivágódott az egyik mellékhelyiség ajtajának. Val kihúzta magát, majd megigazította meggyűrődött hálóingét.

- Férfi vagyok, cseszd meg, FÉRFI! – szólt határozottan, bár erről nem volt igazán meggyőződve. – Vagy legalább is, azt hiszem. – motyogott magában, kiment az ajtón, s meztelen lábfejét szemlélve visszaindult a szobájába.

Kyara zsúfolt férfi kórteremben tért magához. Kinyújtóztatta álmos végtagjait, s ahogy kitisztult körülötte a világ, megrettenve rántotta magára a takarót.

   A kórházi szobában, ahol magához tért, félmeztelen férfiak vették körül. A szomszéd ágyon köpcös fickó trónolt, az ágyak közt pedig alsónadrágban, esetleg a nélkül ingáztak a pasik.

- Mi a fenét keresek én itt? – morfondírozott magában.

- Elnézést, Uram! – szólt szerényen a köpcös szomszédnak, de a hangja túlságosan férfiasnak tűnt. Krákogott egy keveset, azután újból kezdte.

- Elnézést, Uram!

- Na mi van! – mordult rá az alak.

- Elnézést, de hol vagyok?

- Na mit gondolsz, Haver? Kórházban, a 23-as kórterem harmadik ágyán.  

- Maga szerint én férfi vagyok? – hebeget Kyara sápadtan.

- Jól nézel ki, ha már te sem tudod! – fordult a másik oldalára jelezvén, nem tart igényt a traccspartira.

   Kyara óvatosan nyúlt be a takaró alá, és mikor rádöbbent a valóságra, sikítozva rohant ki a szobából. A folyosó végén rátalált a női mosdóra, ahonnan bemenetelekor sikoltozva rebbent ki két kislány.

   Csukott szemmel a tükör elé állt.

- Úristen, úristen, úristen! – próbált megnyugodni. – A lelkem idegen fickóban van.

   Óvatosan kinyitotta a szemét.

- Szent ég. Én ezt a hapsit ismerem! Ő hozta ki a pizzát! De hát akkor én tényleg férfi lettem! – próbálta levonni a következtetést, s közben idegesen bólogatott. – Erős vagyok, van borostám, férfias a hangom. – szétrántotta mellén a pizsama felsőt. – Szőrös a mellem. – Kihúzta a pizsamaalsót.

   Belesett a résen.

- Jézusom! Van micsodám is! – nevetett immár kissé megkönnyebbülve, ám ekkor kinyílt a mosdó ajtaja.

   Egy fiatal ápolónő lépett be rajta, s bár meglepődött a férfi láttán, beljebb merészkedett, de a szemét nem vette le róla.

- Na mi van, Kisanyám? – vetette oda Kyara lazán. – Jó fickó vagyok, mi? – nevetett hangosan, s mint egy kislány, vihorászva visszaszaladt a kórterembe. Ott aztán kihúzta magát, s alaposabban szemügyre vette a férfipéldányokat. Nem tudta, maradjon egy keveset, és legeltesse a szemét, vagy menjen ki a férfizuhanyzóba, ott azért mégiscsak többet láthat.

Tetszett neki ez a hirtelen fordulat, hisz férfiként bárhova bejuthat, ahová eddig nem mehetett, s még csak rá sem jöhetnek a turpisságra.

 A zuhanyzó mellett döntött, de amikor kilépett a kórterem ajtaján, egy ápolónő támadta le.

- Hé, Val! Meg sem ismersz? Én vagyok az, Debra!

   Kyara teljesen ledöbbent. A nő belökte őt egy ajtó mögé, és a pizsamáján keresztül megérintette, OTT. Ijedten lelökte magáról.

- Én izé, akarom mondani… - hebegett.

- Már meg sem ismersz, Val?! Pedig még két hete sincs, mikor utoljára találkoztunk.

- Ne haragudj, izé, mit mondtál, hogy hívnak?

   Bizonytalan kérdésére a nő gyűlölettől izzó hangon megszólalt.

- Ne kerülj még egyszer a szemem elé! – azzal jókorát sózott Kyara gyomrára, és dühösen továbbsietett.

- Hülye picsa! – nyöszörögte fogai között Kyara, és sóhajtozva visszacsoszogott az ágyához.

Val, a folyosón meglátta azt az orvost, aki nemrég a szobájában járt. Mikor odaért hozzá, és két markával megragadta köpenyét, meglepődve kerekedtek ki szemei.

- Ki vele! Tudni akarom, miért operált nővé? – ordított rá erélyesen.

- Na de, Hölgyem! – háborodott fel az orvos. – Nem értem, mit akar tőlem?

- Mit hölgyezik itt nekem? Nagyon jól tudja, ugyanolyan férfi vagyok, mint maga! Azonnal operáljon vissza!

- Mit képzel! Ez női klinika, nem pedig holmi plasztikai sebészet! Fogalmam sincs, miről beszél! Maga nő, és amikor az apja idehozta eszméletlenül, már akkor is nő volt!

- Az apám két éve halott! Ki vele, mit titkolnak előlem? Valami tudományos kísérletet végeztek el rajtam? Nem tudom mi folyik itt, de azt igen, hogy férfi vagyok, vagyis tegnap még az voltam!

- Kedves Hölgyem!

- Nem vagyok nő! Fogja már fel végre! Férfi vagyok! Hím! Érti?

- Hát persze! – karolta át az orvos Val vállait, majd lassan, megnyugtató szavakkal visszakísérte a szobájába. – Azt javaslom, keresse fel az osztályunkon az ideggyógyász szakorvost, és nyugodjon meg. Biztos vagyok benne, hamarosan emlékezni fog mindenre, pihen még itt pár napot, azután...

- Nem! Elmegyek! – eszmélt fel Val, hisz ez az orvos bolondnak hiszi. - Kinyomozom, mi folyik itt, de ha megtudom, hazudott nekem, akkor visszajövök, lenyúlok a torkán, és azon keresztül tépem ki a vakbelét. Azután kipreparálom, és elküldöm a tetemét a családjának karácsonyra. Remélem elég, világosan fejeztem ki magam!

   Az orvos zavartan viharzott el. Nem igen találkozott ilyen pacienssel orvosi praxisa alatt.

   Val rettenetesen érezte magát. Az egyik nap még férfiként éli világát, a másik nap pedig női testbe zárva ébred fel. Először azt hitte, nővé operálták, de most, hogy az orvos ennyire tagad, végképp nem ért az egészből semmit.

   Odament az ágyhoz, és leült a szélére. Leakasztotta a kórlapját, és átböngészte. Utolsó emlékképei május negyedikén estek meg. Aznap délután házibulira volt hivatalos. A kórlapon pedig ez szerepel: a beteg elbocsátva május tizenkettedikén.

   Na és ez a név!

   Kyara Fire.

- Kyara. – töprengett magában. Ezt a nevet már hallotta valahol.

Nyolc napig feküdt itt eszméletlenül. De mi történt május negyedikén? Amikor kivitte a pizzát a kutatóközpontba, akkor történhetett valami. Elrabolták volna, és ott operálták át nővé? De ha megműtötték, miért nincsenek forradásnyomok a testén? Nyolc nap alatt nem forrnak be csak úgy! Hogy tudták átváltoztatni a hangját, az alakját. Sokkal magasabb volt férfiként, és a haja is rövidebb.

   Kitépte a kórlapot, és az ágyról felemelt szűk, világoskék rövid kosztüm zsebébe gyűrte. Elfanyalodott, mikor meglátta a csipkekombinét alatta.

- Ezekben a göncökben kész trampli leszek! – morgolódott, s bár vonakodott tőle, magára öltötte. – Ha ezt elmesélem a haveroknak, fekélyesre röhögik magukat.

Nadin Way: Vadmacska részlet

    „Nadina aznap este már teljesen kiakadva kezdett neki a munkának. Mellékesen megemlítve aznap délután kettőkor sikerült rajtakapnia vőlegényét egy szőke nővel a saját lakásán, amikor is a saját ágyában  félreérthetetlen pozícióban a felszarvazásán igyekeztek. Mivel nem a birkatürelméről, és nem is a hidegvéréről volt híres és hírhedt, nekik rontott, aminek egyáltalán nem lett jó vége. A szőke cicát lábtöréssel kórházba szállították a mentők. Mellesleg a haja rohamosan ritkulásnak indult. A vőlegény egy-két lila folttal lett gazdagabb. Vérig sértve, köszönés nélkül távozott.

      Na de nem úszta meg ennyivel. Nadina a 3. emeleti lakótömbi lakása erkélyéről dobálta le ex vőlegénye személyes holmijait. Idesorolandó: piperéit, ruháit, borotváját, fogmosó poharát, gitárját, cipőit, alsónadrágjait, pornólapjait, kiválogatta szennyeseit, repültek a magnójával együtt.

      Odalent rögtönzött zsibvásár alakult. A többi  lakó kezdte megszokni Nadina efféle pasas kiköltöztetéseit, s lesiettek, talán még elcsípnek  egy-két jó dolgot. Eközben a gyerekek széthúzgálták a pornó lapokat s a magnó megmaradt értékesebb darabjait. Egy napok óta a környéken kószáló csutakos eb az egyik kiselefántos alsónadrággal a szájában viharzott el, olyan gyorsan, mint egy kilőtt puskagolyó, nehogy valaki elvegye szerzeményét. Bár kérdéses, mit csinálhat egy kóbor kutya a kiselefántos alsónadrággal?!  További két eb pár méterrel arrébb a zokniján marakodott. Többen vitatkoztak a piperéken, mialatt egy környékbeli csavargó megpróbálta kisajátítani magának a dolgokat.  Szép kis kavalkád lett belőle.

Nem sokkal később, miután kezdett vérnyomása alább hagyni, az utcán már nyoma sem volt ex kedvese elhasználódott dolgainak.

     Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele.

Jó, bevallotta százezerszer is magának, hogy nem egy csipkerózsika, és nem is egy szendeszűz, de hogy ilyen cudarul megcsalják, az már vérlázító volt. El is határozta, hogy még munkába menetel előtt csavarog egy kicsit. Elege volt már a magányból, hisz idestova másfél órája pasamentes. Miután átöltözött, első útja egy ismerős bárba vezetett, ahol ezelőtt két-három hónapja dolgozott.

      Amint belépett az ajtón, gyanús morajlás vette kezdetét. Az egyik bizalmi pincér beszólt a főnőkének, hogy tolja ki a képét az irodából. Nadina helyet foglalt a bárpultnál, s rendelt egy vodkás narancsot a volt kollégájától, aki igencsak hűvösen fogadta.

- A főnők még mindig dühős rád a múltkori miatt. Azt hiszem okosan tennéd, ha most felszívódnál, mielőtt észreveszi hogy itt vagy!

- Nézd Sam, szerinted talán tűrnöm kellett volna, hogy az a kővér disznó anatómiai vizsgálatot végezzen rajtam?!

- De pont a főnők faterjával kellett ezt művelned?

- Hát tudtam én, hogy ki ő? Különben is, megérdemelte, amit kapott! Nem fogom tűrni, hogy mindenféle alantas fazonok a személyes testrészeim között nyúlkáljanak!

- Azért az mégis csak sok volt...

- Még hogy sok volt? Ha nem fogtam volna vissza magamat, többet is kaphatott volna. - eszmecseréjüket nem tudták tovább folytatni, mert a lány mellett megjelent a főnők, szikrákat szóró tekintettel.

Néhány vendég balhét szimatolva a lány mellé telepedett, hogy behatóbban szemlélhessék az eseményeket. Sergio, egy spanyol származású, forró vérű fickó ült a nő mellé, s meghívta egy italra szimpatizálása jeléül, mivel már régóta fel akarta csípni Nadinát.

Időközben a főnők a lány mögé ért, s megfogva a cseverésző Nadina vállát, maga felé fordította a bárszékkel együtt. Fenyegetően rárivallt.

- Azt hiszem elég világosan megmondtam, hogy ne kerülj a szemem elé!!! Húzd el a csíkot, amíg szépen beszélek!

- Ha nem vennéd észre, épp vendégként gyarapítom a bankszámládat, ráadásul marhára nincs kedvem hazamenni.

- Még egyszer elmondom, takarodj a szemem elől! - próbálkozott üvölteni.

- Csak nem azért haragszol rám, amiért az apukád fején szétvertem egy bárszéket? Molesztált, és feltűnően tapogatott! Tudom, az ember nem választhat magának új fatert, de igazán hülyeség lenne, ha ezen felhúznád magad!- próbálta csitítani a maga módján, de nem igazán sikerült..

- Takarodj! - ordította magából kikelve a főnők, s kezével az ajtó felé mutatott.

   Nadina erejében felszökött a vér. Megmakacsolta magát. Egyáltalán mit képzel magáról ez a seggfej, hogy így ordítozik vele?! Most már csak azért sem megy ki!  Megvetően a főnőkre nézett, kinek szemeiben némi őrültség szikrája lobbant fel, inge izzadtan testére tapadt, verejtéke a szemébe folyt.

- Szánalmas vagy!

   A főnők immár türelme legvégső határát is átlépve fergeteges jobbegyenest húzott volna be a nőnek, ha Nadina félre húzódik, s ebből kifolyólag a spanyol kapta a hatalmas maflást, s mivel derék legény hírében áll vala, rögtön viszonozta is. A főnők a lendülettől ráborult két kártyázó fickó asztalára, s az épp nyerésre álló fél megtorlást követelt. Felkapott egy üveget, s a verekedők felé hajította, de véletlenül egy vörös cicababa lábai közt landolt. A nő szirénázva visítozott, nagydarab pasija megtorolta az inzultust, s ez így ment addig, míg az utolsó szék, üveg, egyéb törhető tárgy, és mozgó ember még ütőképes állapotban volt.

Főhősünk négykézláb araszolt ki a bárból, heves verekedők, törött székek, poharak s félholtra vert vendégeken átküzdve magát, s hazáig azon bosszankodott, hogy beletenyerelt egy félig még égő csikkbe.

Otthon aztán elsősegélyben részesítette magát és a zuhany alá állt. Tetőtől talpig be tusfürdőzte magát a legújabb tusfürdőjével, s mivel tusfürdő és testápoló, nem volt szíve kárba veszejteni a testápolót, így hát magán hagyta a kenetet pár percig, had szívja be a bőre, amit kell.

Ahogy ott ült, üldögélt a fürdőkád szélén, észrevette ex vőlegényének fogporát a fürdőszobaszekrény tetején, amit Kedvese azért tett oda pár nappal ezelőtt, hogy ő még csak véletlenül se tudja használni. Eszébe jutott a délután történt felszarvazás, és úgy felhergelte magát, hogy eltökélte, bosszúból azt is kidobja az ablakon. De túl heves mozdulattal indult neki a fogpor leszedésének, így véletlenül ráborult az egész tégellyel. A fehér por masszívan, s terebélyesen elborította testét, haját, s ráragadt a bőrén pihengető testápolóra.

Ekkor szólalt meg a csengő, s egymás után tízszer, hússzor is, jelezve, valaki nagyon sürgősen be akar jönni. Lemosta az arcáról gyorsan a fogport, fehér törölközőbe tekerte ragacsos haját, köntöst rántott, s kisietett az ajtóhoz. Amikor kinyitotta, egy talpig bőrszerelésben lévő mordályos vagány állt az ajtóban. A puskacső köszöntötte.

- Ne visítozzál, ez itt egy rablás Kisanyám! - szólalt meg túlvilági hangon a fickó, s próbált benyomulni az ajtón, fegyverét előretartva.

- Menj a francba! - közléssel Nadina rávágta az ajtót. A betörőnek először a mordály szaladt a gyomorszájára, majd az ajtó törte be az orrát. Félholtan rogyott a kőre, több sebből vérezve, mert az eséskor betört a koponyája is.

        Ebből Nadina persze mit sem vett észre, az agylob környékezte. Morogva bezárta az ajtón a biztonsági zárakat, kiiktatta a csengőt és indult lemosni magáról a ragacsot.

A továbbiakban teljesen érzéketlenné vált a külvilággal szemben. Fütyült rá, hogy odakint a rendőrség megtalálta ajtaja előtt a holttestet, elvégezték a helyszínelést, kikérdezték a szomszédokat, de senki sem látott semmit. Hiába nyomták a csengőt húsz percig az ajtaján, senki sem nyitott ajtót.         Közben megszárította a haját, és bekapcsolta a tévét. Órákig pásztázott, mire rátalált egy normális műsorra. A tévébemondó épp szellemeskedni készült. Bevágta a szlogenvigyort és előrukkolt egy viccel:

   “ Egy cowboy bemegy a kocsmába, leül egy asztalhoz és rendel egy dupla, meg egy gyűszűnyi whiskyt. A felszolgáló kihozza a whiskyket, mire a fickó elővesz zsebéből egy 2O cm-es cowboyt, és az asztalra teszi a gyűszűnyi whisky mellé. Elkezdenek inni.

- Hé, Jack! - pöcköli meg a 2O cm-es cowboy vállát a nagy. - emlékszel, amikor megtámadtuk azt az indián falut, és megerőszakoltuk az összes nőt?

- Igen. - feleli cérnavékony hangon a kis fickó.

- És arra emlékszel, hogy az összes indiánt kihajtottuk a prérire? - kérdi ismét a nagy cowboy.

- Persze, hogy emlékszem. - mondja a kicsi - De Joe, szerintem nem kellett volna leanyáznom a varázslót! ”